"Csajodnál nem jött be a mese, mese, mátka / Ez az én jégsziklaolvasztó SMS-em átka / Úgy álltak ki belőle, mint narancsból a szegfűszeg / Beléptél az ajtón, egyből megcsapott a szexfűszag" - reppelte el már nem egyszer Závada Péter, művésznevén Újonc ezeket a sorokat, amikre állítólag még országosan elismert dalszövegíró is azt találta mondani: megalázóan jó. Sok ezrek gondolkodnak még hasonlóképpen az Akkezdet Phiai formációról, többségük baseballsapkákban és bő lére eresztett nadrágokban járva-kelve, nevezett zenei egység tudniillik a rap zsánerébe illeszkedik. Vagyis, bocsánat, ez ebben a formában féligazság: most már elég nagy az esélyük arra, hogy hip hop duóból akár univerzális fáklyavivővé váljanak, köszönhetően újszerű megközelítésüknek.
Fáklyavivés kapcsán meg kell említeni ugyanis, hogy van egy amolyan árnyékzóna a magyar zenei életben. Ez olyan brigádokat tud felmutatni, akik külföldön már régen véresre keresték volna magukat, itthon azonban a kereskedelmi rádiók, könnyűzenei díjátadók és az önkényúrkodni annyira kedvelő jeszenszkyzsoltok gyakorlatilag tudomást sem vesznek róluk - inkább gondolják őket afféle veszélyes mostohaállatnak, amit be kell tuszkolni a világ szeme elől jól elrejtett karámba -, és ez az a közeg, aminek művészi létjogosultságáról még ma is extra kemény feladat meggyőzni tanult, művelt, magukat nyitott gondolkodásúnak tartó embereket, akik abban hitben hozzák meg ítéleteiket, hogy értékek kizárólag a képzőn vagy a jazzkonzin születhetnek.
És ez az, amiből az Akkezdet Phiai kinyúlni látszik. Nem azért, mert nem érzik már magukat oda illőnek. Egyszerűen csak túl jók, plusz túl sokan szeretik őket ahhoz, hogy örökre és teljes joggal levetkezhessék az amatőr státuszt. És a bónusz: úgy jutottak el idáig, hogy közben egy mokkáskanálnyi megalkuvásra sem voltak hajlandóak. (És azokat a köröket most ne fussuk le, hol tartanának, ha 1500 kilométerre nyugatabbra születnek.)
Nem csak hiphoposok hallgatják
Said és Újonc, a két - időközben DJ Frequenttel kiegészülő - mc már régesrég nem csak egy recsegő demóval pislákoló gyertyaláng az undergroundban. Érdemeik nem állnak már meg rímeik milyenségnél, sokkal többet jelent az, hogy nagyon hamar változtatták meg nagyon sokak megítélését a hiphopról. Első albumuk, a hat éve megjelent Akkezdet képes volt arra, amire gyakorlatilag egyetlen pályatárs sem, vagyis hogy saját közegén túlmutatva olyanokhoz is eljusson, akiknek a fejében addig csak az élt, hogy egy rapper nem lehet más, mint olcsó sört prüszkölő egységsugarú véglény, aki két gyári műszak között festékkel fújja le a gyanútlan tűzfalakat.
"Rólunk sokan hitték, hogy igazi utcagyerekek vagyunk, és nagydarabok" - meséli Said, azaz Süveg Márk második nagylemezük kapcsán a Toldi Moziba szervezett sajtótájékoztatón, amit nem spiláztak túl, ehelyett a vetítővászon előtti pódiumra lazán felcsüccsenve zavarták le. Élményeik viszont bőven akadtak a budapesti éjszakában, amikből hallhatóan még ma is nagy merítéssel tudnak táplálkozni - és bár ez más magyar hip hop előadóknál is megvan, olyan kreatívan még senki adta elő mondandóját, ahogyan ők tették.
Ez a szándék nem maradt el a - francia riviérára utaló - Kottazűr című új anyagon sem, noha "a szövegvilág sokat változott, közben valahol meg ugyanolyan maradt. Ugyanúgy a nyelvi játékra van nagy hangsúly fektetve, talán egy picit versesebbek a szövegek, még a reppek is, ha úgy tetszik. Ha nem tetszik úgy, akkor is" - mondta Újonc, megtoldva azzal, hogy néhány kívülálló, akinek megmutogattak pár készülőfélben lévő számot, még mindig túl töménynek tartja a nyelv ilyen szintű csavargatását. De ők így és ilyenre akarták.
"A fókusz áttevődött fontosabb dolgokra, mint az, hogy elmondjam, milyen király csávó is vagyok"
Az első lemez lehengerlő, és gyakran nehezen is követhető szóakrobatikájához képest azonban az új album - talán dupla mivoltából adódóan is - nagyobb letisztultságot hoz. Már a koncepció is érett és tudatos: az elegáns papírtok mögötti, meghökkentően igényesen kivitelezett arculatban az első lemezre egy olló került, utalva arra, hogy ez még mindig inkább a DJ Premier-gyökerű old school, hangmintázós-vagdosós hiphop, amiről az első album szólt, a másodikon viszont fésűt találunk, a fiúk magyarázata pedig az, hogy ezen "sokkal inkább kifésült dolgok találhatók, próbálkozósabb, kísérletibb verzió."
Ennek megfelelően van itt a Realistic Crew által megírt, elhomályosult absztrakt hip hop, akusztikus merengés a Sadantos Kunert Péter jóvoltából, DJ Cadik finoman csilingelő alapján pedig először hallhatjuk magyarul reppelni a Rewind partisorozat ceremóniamesterét, MC Zeeket, illetve Senát. Mindeközben a kezdetphiúk a roma- és börtönnyelvből is sokat merítő nyers utcai szövegeléseken túl - ígéretükhöz híven - új terepekre is beteszik a lábukat: vannak erősen tematikus dalok, mint a chatgeneráció-fricskaként is felfogható Gondolj Már Végig vagy a bűzrudakat körüljáró Let's Bagó, vagy vegyük például a slam poetry felé kanyarodó rövid etűdöket, amelyek egyikében Said az eszperentézéshez hasonlóan minden magánhangzóval eljátszogat (A Skitek bosszúja), Újonc pedig komplett verset szaval el az A Skit Érdekelben, ami bármelyik irodalmi szöveggyűjteményben megállná a helyét. És talán meg is találja a helyét azokban néhány évtized múlva.
Mielőtt még abban a szürke keretben ott lent apró szemelvényeket tennénk közzé az új lemez szövegeiből, bemutatjuk az Akkezdet Phiai Zenebuddhizmus című dalából készített videót, ami egy ideje már pörög a hálón, ami viszont még nem, az a Hisz Sztori klippje - ebben a szombathelyi Elementary Force és a szegedi Suicidal Lifestyle breakbajnokok tűnnek fel, majd el.
Nézzük, hallgassuk, és ültessük el magunkban a büszkeség csíráját, hogy ismét egy jelentős hangzóanyaggal gazdagodott a magyar könnyűzene.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek